Vendégkönyv

Bogdán László ajánlja




Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritus című kötetét

 

„Lőn egykor, hogy az oskola mester, kortsomáról vagy honnan?, felette részegen haza érkezék tógáson: ragada akkoron egy nagy görtsös botot, és az édes atyámhoz üte, fejét aranyozván, de az atyám, mint Dávid a Saul dárdája előtt, ijedtében hirtelen el-elvoná magát, és nem ütheté a kain atyafi; mert akkor az édes atyámnak szörnyű halállal kellett volna meghalni; mely nagy erővel való ütés után legottan a részeg mester leesék botostól földre, a violaszín rakás tógájában, és legottan elaluvék a földön, mint a holt, más napon semmit nem tudván furiája és elesése felöl…”





Karácsonyi Zsolt ajánlja




Farkas Árpád "Válogatott versek" című kötetét

 

Tudjuk, hogy az aranykorból az ezüstkoron át a vaskorhoz jutunk el számos mitológiában. Farkas Árpád válogatott verseiben az aranykort követő férfikor (gyakorta titáni súlyokkal játszó) mitológiája alkot egységes egészet, egy olyan világképet, amelynek középpontjában éppen a férfias világlátás helyezkedik el a fellobbanások gyújtópontjaként.





Böjte Csaba OFM ajánlja




Márton Áron Válogatott írások és beszédek című kötetét

 

Mennyei Atyánk, szentéletű Márton Áron püspökünk közbenjárására öntsd szívünkbe lángoló szeretetedet, hogy egységben, a Te szent akaratod szerinti életünkkel tanúságot tehessünk rólad és a te drága szent Fiadról, a megfeszített Jézus Krisztusról, a mi jegyesünkről! Ámen!

Fehérváron, míg a teológiára jártam, hosszú éveken keresztül hétről hétre tízen-húszan lementünk a székesegyház alatti kriptába boldog emlékű Márton Áron püspök sírjához, és egy rózsafüzér elimádkozása után elmondtuk a fenti imádságot.





Kántor Lajos ajánlja




Bözödi György Székely bánja című kötetét

 

Legelőször magamnak ajánlom sűrűbb forgatásra, újra- és újraolvasásra Bözödi Györgyöt, aki éppen hogy megélte az első világháborút megelőző utolsó békeévet, majd elérkezett 1989-be is, de az úgymond romániai forradalomról végleg lekésett (noha mindvégig itthon maradt), november 25-én ugyanis letette román állampolgárságát, egyúttal székelységét sem élhette tovább; így aztán arra nem tudna válaszolni, hogy ma a székely bánja, vagy ellenkezőleg, székely támad. Fiatalabb sorstársaira vár a válasz, úgyhogy nekik ajánlom, nyomatékkal: olvassák folyamatosan, önmagukat szüntelenül ellenőrizve, Bözödi (Jakab) György 1938-ban először kiadott szociográfiáját.





Király László ajánlja




Páll Lajos Válogatott versek című kötetét

 

Vannak festők, vannak költők, de Páll Lajos csak egy van. Ő akkor találkozik az ihlettel – saját vallomása! –, amikor a festőállvány elé áll, vagy kezébe veszi az irónt. Semmit sem bíz a véletlenre, valahol kívül keletkező szándékokra. Erősebb szóval: jól ismeri önmagát, szereti s megbecsüli való képességeit, fortélyos mesterségét (mind a kettőt). Mint a legnagyobbak. Még ha téved is netán, azt is magabiztosan, férfimód teszi. A mesebeli – tizenharmadik! – fiú mintha e tudással született volna, azzal a felismeréssel, hogy a dolgok csak akkor érnek jó véget, ha idejekorán kezünkbe vesszük a sorsunk. Ha mások döntenek rólunk, abból ritkán lehet . Ezt ő korán megtanulta, s ettől kezdve nem kellett félnie, holott könnyen letéríthették volna a választott útról. Ha Páll Lajos nem az lett volna, aki.





Lőrincz György ajánlja




Tomcsa Sándor Válogatott írások című kötetét

 

Tomcsa Sándor kisvárosban született. Ott is halt meg. Márpedig a kisváros – mondják egyesek –kisváros marad mindig, tele beteljesületlen álmokkal és vágyakkal, tele szomorúsággal és szegénységgel, amely már-már hagyatékként száll nemzedékről nemzedékre, s veszejtő időkben a mai „Tomcsa Sándorok” számára termi a maga igazgyöngyeit.





Demeter Szilárd ajánlja




Tamási Áron Ábel a rengetegben című kötetét

 

Ha azt mondjuk: Ábel, akkor a magyar nyelvterületen aligha találunk olyan irodalomkedvelőt, aki ne azonosítaná rögtön az éles elméjű székely legényt – egyfajta szimbólummá minősült át Tamási Áron regényfigurája. És kapásból idézzük: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”





Markó Béla ajánlja




Király László Válogatott versek című kötetét

 

Akkor történt ez, amikor még egy valamirevaló irodalomkritikus mifelénk naponta felemlegette a második Forrás-nemzedék „szentháromságát”, Farkast, Királyt, Magyarit, legfennebb az első két név sorrendjében tett egyikük-másikuk különbséget, jelezve, hogy van markáns véleménye neki is: Király, Farkas, Magyari. Mi, egyetemisták pedig áhítattal figyeltünk erre a generációra, amely a kihajtott gallérú Petőfi-habitust végre visszahelyezte jogaiba.





Pécsi Györgyi ajánlja




Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című könyvét

 

„Kedves maradváink! Ezen régi erdélyi módot és szokást sokat gondolkodtam, ha deákul írjam-e le vagy magyarul. Végtére, hogy tisztábban és értelmesebben az dolgokat kitehessem, és maradváink is jobban megérthessék, eltökéltem magamban, hogy magyarul írjam.”





Szálinger Balázs ajánlja




a Székely népballadák című kötetet

 

Gyerekkoromban kísértett egy zalai népballada. És nemcsak a ballada, hanem a ballada története is. Az első sora: „Zalabaksán, Kósa Ferenc házánál…” Keletkezésének történetéről a nyolcvanas években megjelent egy könyv, abban azt írják, ez a legfiatalabb fellelt ballada magyar nyelven. Akár az utolsó is lehet. A balladagyűjteményben, ahol a könyvön kívül szerepel, az utolsó helyen van. Ennek a balladának az alapszövegét, a verset magát a dédapám, Horváth János írta.





Oldalak