A "Székely népdalok" c. kötetről
Elment, elment az én párom, le a réten egy fűszálon – bármely, ilyen-olyan díjas poétánknak becsére válna e mély húrt pendítő, drámain könnyed és virtuóz verskezelés. Lehet, nem is Székelyföldről szállt fel először a szerelmetes sóhaj; mióta szól a rádió, sugároz a televízió, itt is, ott is fölröpül a páva, kézzel-lábbal mutogatnak a magyar éterben a dallamok, menasági vagy csitári nagy hegy alatt három kislány zabot arat, ugyanígy baj van a tiszai vagy bögözi nagy híd alatt is, mindenütt van egy forrás átok alatt, melyből fakad a szerelmi bánat, s hiába hágnánk magas tetőre, s találnánk szeretőre kettőre, szárad a fű a hegytetőn, elhagyott minden szeretőnk.