Vendégkönyv

Mirk Szidónia-Kata ajánlja



A Székely Könyvtár sorozat Székely népi imádságok című kötetét

Még ötven éve sincs, hogy felfedezték és önálló folklorisztika műfajként elkülönítették az archaikus népi imádságokat. Egy olyan szövegvilág tárult az érdeklődők elé, melyben a kereszténységet megelőző pogány kor motívumaival, a középkori ember vallásos világképével, vágyaival, félelmeivel, középkori latin himnuszok folklorizálódott magyar változataival találkozhattak. A műfaj neve végérvényesen összefonódott Erdélyi Zsuzsanna nevével, hiszen nemcsak, hogy ő jött rá arra elsőként, hogy ezekre az imákra önálló műfajként kell tekinteni, de nagyszabású gyűjtőmozgalmat indított, melynek eredményeként több tízezer szöveget sikerült összegyűjteni az egész magyar nyelvterületről.





Szőcs Géza ajánlja



Jancsó Benedek: Válogatott írások című kötetét

 

Egy elfelejtett székely történész – tájékoztatja az olvasót a kötet utószavában Vincze Gábor Jancsó Benedek kiléte és mibenléte felől, s ezt a meghatározást aligha vitathatná bárki is. Legfönnebb pontosítanunk, meg kiegészítenünk lehetne, valahogy így: ez az elfelejtés nem spontán történés volt, nem magától alakult így, hanem irányított felejtés volt (mint Vincze maga is írja), Jancsó esetében inkább tehát egy kiretusált, kiradírozott, felejtésre nem az idő által, hanem a politika által ítélt történészről van szó. Történészről és – természetesen – az életművéről.





Vári Attila ajánlja



Csíki László "Titkos fegyverek" című könyvét
 

Csiki Lászlót olvasva nehezen tudok elvonatkoztatni két dologtól: 1) attól, hogy a barátom volt, és 2) attól az élménytől, amit a regény első olvasásakor éreztem. Úgy olvastam 1988-ban, hogy hallottam Laci hangját, aki néha-néha, ha a jótékony sörök feloldották a gátakat, mesélt gyermekkoráról, egy tragikus világról, melyben a sorsok, a történelem úgy keveredtek, mint zsákbamacska árus iszákjában a trombitaréz aranygyűrűkkel a szerencsedobozok.





Sántha Attila ajánlja



Régi székely költők
 

Ha valaki megcsömörölt a régiköltészeti antológiáktól, melyek úgymond „az irodalom fejlődését” mutatták be (mintha az irodalom haladna is bárhová), annak feltétlenül érdemes kézbe vennie ezt a válogatást. Tudom, hogy nem könnyű, hogy amit egyszer elrontottak bennünk, nehéz helyrehozni – ám higgye el a kedves olvasó: megéri.





Bogdán Zsolt ajánlja



Márton Áron Válogatott írások és beszédek című kötetét

 

Eszméletlen meredélyen izzadt sáremberek tömött, hosszú sora kapaszkodik fölfele az ég felé. Hátukon kis, földszínű zsákokban négy-öt lapátnyi reménnyel, az új világ, az új élet zálogával valamelyik dél-afrikai gyémántbánya mélyéről igyekeznek, lépegetnek felfele. A lábszárak és farizmok egybefonodó, fekete tömege mögül, ahol az ég önnön kékségére ismét rálel, fel-felszikráznak az elszánt tekintetek. Némelyik kimerülten, de boldogan, olyik eszelősen néz szembe velem.





Farkas Kinga ajánlja



Kriza János: Székely népmesék c. kötetét
 

Mikor az emberfia, -lánya kinőtt minden olyan élethelyzetből, melyben a meseolvasás mindennapos: nem gyermek már, nem tanít, és esténként nem várják izgatottan gyermekei a napi megnyugtató együtlétet, akkor is különös ízű találkozás lehet a Kriza-mesék olvasása, a székely mesehős megismerése vagy éppen újbóli felfedezése.





Balázs Renáta ajánlja



Ferenczes István: Válogatott versek c. kötetét

 

Ferenczes István a magyar irodalom és kultúra egyik kiemelkedő „kőművese”. Saját bevallása szerint építői szenvedélyét édesapjától örökölte, aki megtervezte és megépítette szülőfaluja, Csíkpálfalva templomát is. Ez a hivatástudat munkál tovább a fiúban is, amikor 1997-ben megalapítja Erdély egyik kulturális bástyáját, a Székelyföld című folyóiratot, jelentősen támogatva ezzel az erdélyi fiatal irodalmárokat is.





Farkas Árpád ajánlja



A "Székely népdalok" c. kötetről

 

Elment, elment az én párom, le a réten egy fűszálon – bármely, ilyen-olyan díjas poétánknak becsére válna e mély húrt pendítő, drámain könnyed és virtuóz verskezelés. Lehet, nem is Székelyföldről szállt fel először a szerelmetes sóhaj; mióta szól a rádió, sugároz a televízió, itt is, ott is fölröpül a páva, kézzel-lábbal mutogatnak a magyar éterben a dallamok, menasági vagy csitári nagy hegy alatt három kislány zabot arat, ugyanígy baj van a tiszai vagy bögözi nagy híd alatt is, mindenütt van egy forrás átok alatt, melyből fakad a szerelmi bánat, s hiába hágnánk magas tetőre, s találnánk szeretőre kettőre, szárad a fű a hegytetőn, elhagyott minden szeretőnk.





Egyed Emese ajánlja



Kőváry László Székelyhonról című kötetét

 

Kőváry László, aki mint ötletgazda és jogi, gazdasági szakember jelentősen hozzájárult Kolozsvár 19. századi városiasodásához (például a ma is eleven Sétatér parkosításához, a köztisztaság rendszeréhez, a kulturális és sportintézmények létrejöttéhez), Székelyhonról címmel írta meg élete első könyvét – huszonhárom évesen – negyvenhét esszében. Brassai Sámuel tanítványa mert álmodni.





Egyed Péter ajánlja



Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritus című kötetét
 
Hermányi Dienes József halhatatlan anekdotagyűjteményét, a Nagyenyedi Demokritust afféle kritikai ellentörténetként szokták olvasni. Ha netán beleszédülnénk erdélyi múltunk egynémely kevés fényeibe, e történeteket olvasván kiszédülünk belőle. Pedig semmi mást nem állít a szerző, mint azt, hogy rossz, ha csak a szépet írjuk le és a rútat szokás szerint elhallgatjuk.





Oldalak