Vári Attila ajánlja



Csiki Lá„szló‚ "Titkos fegyverek" című… kö›nyvét
 
Csiki Lászlót olvasva nehezen tudok elvonatkoztatni két dologtól: 1) attól, hogy a barátom volt, és 2) attól az élménytől, amit a regény első olvasásakor éreztem. Úgy olvastam 1988-ban, hogy hallottam Laci hangját, aki néha-néha, ha a jótékony sörök feloldották a gátakat, mesélt gyermekkoráról, egy tragikus világról, melyben a sorsok, a történelem úgy keveredtek, mint zsákbamacska árus iszákjában a trombitaréz aranygyűrűkkel a szerencsedobozok.
Néha kacagtatóak, de lényegében torokszorí­tóak voltak ezek a mesék. azt hittem, majd a vénség oldja, í­rói önéletrajzában a megszépí­tő távlatok kisimí­tják a lelkébe rejtett fájdalom hullámait, és mint egy szokásos í­rói memoárban, szépséges gyermekkor kerekedik belőle: uborkával horgászó gogu, macskáival éldegélő Jules bácsi szórakoztató figuráival, s a megélt fájdalmak, félelmek, megaláztatások ellenére kiderül, hogy mindeneken túl mégiscsak szép volt az a gyermekkor.
Csiki lászó alapélménye nem tette ezt lehetővé. megelőlegezve az í­rói aggság végstádiumát, viszonylag nagyon fiatalon szabadjára engedte vallomásos regényében mindazt, amit szavaikat méricskélő, szégyellni valójukat takargató öreg í­rók bele sem í­rnak önsorsuk fényezésére szánt regényes hattyúdalukba.
De mi is az alapképlet?
A dunántúlról, a második bécsi döntés után, amikor a székelyföld ismét magyarország része lett rövid időre, az erdélybe helyezett, szőke, szép, elmagyarosodott sváb kántortaní­tó kisasszony férjhez megy egy elbájoló székely életművészhez, akiről sokáig azt hiszi mindenki, hogy elesett a fronton. Egyedül neveli fiát, s a kommunista világ kezdetén két dologtól is retteghet. hogy neve miatt deportálják, málenkij robotra viszik, s hogy a hitét megtagadni nem akaró, állás nélkül maradt anyától elveszik gyermekét.
Természetesen nem tud románul az anya, mégis a gyermekként púpos törpévé tett hajdani jegyző bukaresti élettere lesz számukra a menedék. Áldozatot hoz az áldozat, gyermeke miatt kénytelen elfogadni élettársául a törpét, miközben meséiben százkilencven centi magasra emelkedik a közepes testméretű apa.
A magyar irodalom gyermekkort felidéző én-regényei között talán ez a legjobb mű, nem túlzás azt állí­tani, világirodalmat vesz a kezébe az olvasó.