Székely Könyvtár 15 - Király László: Válogatott versek




Fekete Vince

 

Király László: Válogatott versek

 

Ott vagyunk egy majdnem új, akkor még csak pár éve épült panellakásban, a szülőfalumban, a nyolcvanas évek elején, pontosabban 1982 késő őszén. Környezetidegen épület a hegyaljai székely falu közepén, ami jócskán kirí a földszintes falusi házak közül. De ez akkor nem számít, a szocialista falutervezés sem, mert – ahogy mondani szokás – jókedvűen pattog a tűz a csempekályhában (cserépkályhában), almát majszolunk, és a gyér fényben, egy motorbicikli akkumulátoráról beüzemelt aprócska villanyégő halványsárgás fényénél Király László akkoriban megjelent kötetét, az Amikor pipacsok voltatok verseit olvasgatjuk, elemezzük, vitatkozunk róla vendéglátóimmal, a fiatal falusi tanárházaspárral. Nincsen villany, vagyis jó akkori szokás szerint éppen „el van véve”; Ceauşescu bácsi imígyen spórol a népén. Számomra akkor, tizenhét éves, érettségi előtt álló ifjúember számára vendéglátóim, mindketten az előző tanévben Kolozsváron frissen végzett tanárok, jelentették a „friss levegőt”, az erdélyi magyar centrumból hozott szellemet, az ózondús lélegzetvételt. Oda, abba a városba, az ottani egyetemre készülődtem magam is a következő év nyarán esedékes érettségi vizsga után.





Székely Könyvtár 14 - Balázs Ferenc: A rög alatt




Ferenczes István

 

Balázs Ferenc: A rög alatt

 

Valahányszor Balázs Ferenc műveit vagy a róla született irodalmat olvasom, óhatatlanul Thomas Mann A varázshegye ugrik be kísérőnek. Azt hiszem, elsősorban azért, mert – bár nehezen tudnám elképzelni Balázs Ferencet abban a felső tízezer számára hozzáférhető tüdőszanatóriumban – jó lett volna, ha többet él harminchat évnél, ergo: többet ír, alkot, s nem csak a Bejárom a kerek világot, A rög alatt és Zöld árvíz című főműveit hagyja az erdélyi utókorra. Másfelől Thomas Mann hőseinek túlfűtött érzelmi, szellemi életének, cselekvésre vágyó, de a cselekvésig el nem jutó, egész pontosan: az önpusztítás steril szenvedélyeinek mélyére szálló varázshegyi miliőben találtam egyféle magyarázatot a mészkői unitárius pap felfokozott mindennapjaira, hiperaktivitására. A svájci szanatórium beteg, halálraítélt, vegetáló világa mögött, az élet pillanatokkal mérhető rövidségének a tudata mélyén ott sikolt a kilátástalanság, hiánya a hitnek, a szeretetnek, ahonnan nem érdemes visszatérni az aktív, tevékeny életbe.





Székely Könyvtár 13 - Tamási Áron: Ábel Amerikában




György Attila

 

Tamási Áron: Ábel Amerikában

 

Bizony, Ábelnek is el kellett menni a világ túlsó oldalára, hogy megtudhassa: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne...

És ez így helyes, mert ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünket, sokféle utat kell bejárni. S nem is az utazással van a baj. Hanem többnyire a hazatéréssel. Ez az utolsó nagy próba.

Az Ábel Amerikában, az Ábel-trilógia utolsó része ezt a katartikus útkeresést zárja le, s ebben a harmadik részben teljesedik ki Ábel személyiségfejlődése. Így lesz belőle ember, és magyar, és székely. Mert tanulni és tapasztalni is kell, nem csak érezni.





Székely Könyvtár 12 - Tomcsa Sándor: Válogatott írások




Molnár Vilmos

 

Tomcsa Sándor: Válogatott írások

 

Vannak művek, amelyek bár nem felejtődnek el teljesen, de egy időre mintha elhalványulnának a köztudatban, hogy aztán évek teltével az olvasó a reveláció örömével fedezze fel ismét őket. Főleg ha időközben olyan változások történtek a mindennapokban, amelyek mintegy nyomatékosítják a már-már elfeledett írás érvényességét, olyan helyzet jött létre, amikor a régen írott mű ismét maiként hat. „És ha belenézek a világba most, úgy látom, hogy alkalom humorra és felháborodásra még mindig akad elég” – írta Tomcsa Sándor úgy közel hetven éve, de hajszálra klappol a mai helyzettel is.





Székely Könyvtár 11 - Hermányi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus




Lövétei Lázár László

 

Hermányi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus

 

Hermányi Dienes József 1758 őszén kezdi írni Emlékiratát, néhány hónappal később, 1759 közepén viszont már Nagyenyedi Demokritus című anekdotáskötetén dolgozik. Vajon miért hagyta abba Emlékiratát diákévei tárgyalásánál, és miért váltott át az anekdota műfajára? Legalább háromféle válasszal próbálkozhatunk:

1. az Emlékirat írása közben talán megsejtette, hogy a XVIII. század eseménytelensége még neki, az „enyedi első papnak” sem nyújtott emlékiratba kívánkozó élményanyagot;





Szálinger Balázs ajánlja




a Székely népballadák című kötetet

 

Gyerekkoromban kísértett egy zalai népballada. És nemcsak a ballada, hanem a ballada története is. Az első sora: „Zalabaksán, Kósa Ferenc házánál…” Keletkezésének történetéről a nyolcvanas években megjelent egy könyv, abban azt írják, ez a legfiatalabb fellelt ballada magyar nyelven. Akár az utolsó is lehet. A balladagyűjteményben, ahol a könyvön kívül szerepel, az utolsó helyen van. Ennek a balladának az alapszövegét, a verset magát a dédapám, Horváth János írta.





Dr. Szili Katalin ajánlja




Bözödi György Székely bánja című kötetét
 
Elöljáróban gratulálok a Székelyföld folyóirat szerkesztőiből álló, a sorozatot szerkesztő bizottságnak és a Hargita Kiadóhivatalnak ahhoz a páratlan vállalkozáshoz, amellyel a székelyek (egyben közös magyar nemzeti kultúránk) irodalmi kincseinek régi-új köteteit teszi asztalunkra. Örömmel vettem részt a Székely Könyvtár kiadványainak budapesti bemutatóján, s megtisztelő feladatként vállaltam, hogy Bözödi György Székely bánja című munkájáról írjak néhány sort.





Márton Gyöngyvér ajánlja




Zsögödi Nagy Imre Följegyzések című kötetét
 
Gazdag életút áll a neves festővé lett Nagy Imre mögött, mire az 1950-es évek közepén belevág visszaemlékezéseinek megírásába.
Az önéletrajzi keretet hol szűkíti, hol tágítja a sok kitérő, a sok időbeli előre és visszautalás, a lendületes, kisebb-nagyobb korszakokat átfogó leírás. A rajzoló, a festő vonalvezetése diktálja a mondatok ütemét, sajátos, erőt sugárzó ritmusát. Tompa László verse (Este egy székely festőnél) hitelesen közelít: „E képek folyvást hatalmasodó erővel igéznek”.





Kemény István ajánlja




Kányádi Sándor Válogatott versek című kötetét

 

Milyen egy klasszikus költő? Hát nagy. Vagy inkább sohasem kicsi. Lehet, hogy túl sok. De inkább sohasem kevés. Nehéz feladat. De megnyugtató, hogy létezik. Komor és közösségi. Derűsen önző. Ott egyszerű, ahol mindenki bonyolult. Ott bonyolult, ahol mindenki egyszerű. De mindig kiderül róla, hogy sose volt egyszerű. De mindig kiderül róla, hogy dehogyis bonyolult. Mindig ugyanazt mondja. De az meg minden...





Czakó Gábor ajánlja




Mikes Kelemen Törökországi levelek című kötetét
 
Képzeljünk el egy embert a semmibe vetve.
Nem könnyű, mert magát a semmit is nehéz. Mert mi vó’na az? Egy ország, ami nincs? Egy elmúlt haza képzetes uralkodóval, reménytelen jövővel?
Mit tehet a semmiben az ember? Küzd. A legnagyobb földi erőt, a szerelmet bevetve.





Oldalak

Feliratkozás Székely Könyvtár RSS csatornára