Király László ajánlja




Páll Lajos Válogatott versek című kötetét

 

Vannak festők, vannak költők, de Páll Lajos csak egy van. Ő akkor találkozik az ihlettel – saját vallomása! –, amikor a festőállvány elé áll, vagy kezébe veszi az irónt. Semmit sem bíz a véletlenre, valahol kívül keletkező szándékokra. Erősebb szóval: jól ismeri önmagát, szereti s megbecsüli való képességeit, fortélyos mesterségét (mind a kettőt). Mint a legnagyobbak. Még ha téved is netán, azt is magabiztosan, férfimód teszi. A mesebeli – tizenharmadik! – fiú mintha e tudással született volna, azzal a felismeréssel, hogy a dolgok csak akkor érnek jó véget, ha idejekorán kezünkbe vesszük a sorsunk. Ha mások döntenek rólunk, abból ritkán lehet . Ezt ő korán megtanulta, s ettől kezdve nem kellett félnie, holott könnyen letéríthették volna a választott útról. Ha Páll Lajos nem az lett volna, aki.





Lőrincz György ajánlja




Tomcsa Sándor Válogatott írások című kötetét

 

Tomcsa Sándor kisvárosban született. Ott is halt meg. Márpedig a kisváros – mondják egyesek –kisváros marad mindig, tele beteljesületlen álmokkal és vágyakkal, tele szomorúsággal és szegénységgel, amely már-már hagyatékként száll nemzedékről nemzedékre, s veszejtő időkben a mai „Tomcsa Sándorok” számára termi a maga igazgyöngyeit.





Székely Könyvtár 20 - Páll Lajos: Válogatott versek




Ferenczes István

 

Páll Lajos: Válogatott versek

 

Nagyon nehéz volt...

...a Páll Lajos-összesből válogatni, mert túl közel van még, mert hallom még enyhén karcos hangját, a dikcióját, amint mondja, szavalja verseit, amelyek így élőbb, katartikusabb hatással égtek belénk, másabbá, tágasabbá lett a holdudvarral, mint amikor a papírra örökített szöveggel szembesül az ember. Nehéz volt kihagyni az egyiket, beválogatni a másikat, amikor sokszor ott láttam a vers mögött a képet is, a festőállványon éppen készülő alkotást, a kínkeserves küzdést az anyaggal és a megszenvedett élettel.





Székely Könyvtár 19 - Szabó Gyula: Válogatott novellák




Fekete Vince

 

Szabó Gyula: Válogatott novellák

 

Talán nem volna tanulság nélküli vállalkozás összeállítani egy olyan könyvet – a mellőzött, elhallgatott, feledésre ítélt, peremre szorított írók antológiáját –, amelybe összegyűjtené a szerkesztő mindazokat a méltatlanul elfeledett szerzőket, akiket a nagyérdemű utókor már-már szinte kitörölt az emlékezetéből. És talán az sem volna tanulság nélküli kísérlet, ha eme antológia elején egy nagyobb tanulmányban megpróbálna ez a szerkesztő annak az ördöngös dolognak a mechanizmusára rájönni, hogy miként, hogyan történik, történhetik meg, hogy jelentős alkotókat, igazán kitűnő literátorokat, ezeknek kiemelkedő alkotásait egyszerűen csak mellékvágányra, a futottak még, az és még sokan mások kategóriájába helyezzen a kollektív (irányított?) olvasói-kritikusi emlékezet. És itt most nincs szándékomban a „miközben ezzel szemben másokat” kezdetű mondatot használni folytatásként, mert ez úgyszólván nem érdekel. Ezek a mások ugyanis azok, akiknek nem lehet(ett) okuk panaszra, akiket felkapott egyik vagy másik kánon magasra szárnyaló széliránya, széljárása. És rendben is van ez így. Mert engem igazából azok vagy ezek a mások foglalkoztatnak, érdekelnek már jó néhány éve, akik kikoptak úgyszólván röpke egy-két évtized, vagy még rövidebb idő alatt az emlékezetből.





Székely Könyvtár 18 - Márton Áron: Válogatott írások és beszédek




Lázár Csilla

 

Márton Áron: Válogatott írások és beszédek

 

Márton Áron püspök 1939 és 1980 között, 41 évig volt főpásztora a közel félmillió hívőt számláló, 58 000 km2 kiterjedésű Gyulafehérvári (korábbi nevén: Erdélyi) Egyházmegyének. Írásos hagyatéka már csak ezen okból is sokak érdeklődésére tarthat számot. Ám a „székely püspök” már a kortársai szerint sem „csak” a katolikusoknak volt szellemi-lelki vezetője: írásai és beszédei más világnézetűek számára is hordoztak (és hordoznak ma is) érvényes erkölcsi és esztétikai üzenetet. Ezért kapott helyet a Székely Könyvtár sorozatban az írásaiból és beszédeiből készült válogatás.





Székely Könyvtár 17 - Kőváry László: Székelyhonról




Molnár Vilmos

 

Kőváry László: Székelyhonról

 

A terület méretét és a lakosok lélekszámát illetően is akadnak Európában hasonló vagy akár kisebb országok is a Székelyföld régiónál. Ez a tájegység annyi markáns ismertetőjellel, más vidékektől jól megkülönböztethető jellegzetességgel rendelkezik (például történelmét vagy az itt lakók nyelvezetét és gondolkodásmódját illetően stb.), hogy egészen természetes, miszerint időről időre olyan munkák láttak napvilágot, amelyek külön egészként tárgyalták földrajzát, történelmét, gazdaságát, néprajzát. Ezek közül a legismertebb vállalkozás Orbán Balázsnak 1868 és 1873 között hat kötetben megjelent A Székelyföld leírása.





Székely Könyvtár 16 - Székely népdalok




Mirk Szidónia-Kata

 

Székely népdalok

 

„...maga az idő sóhajt benne”

(Orbán Ottó)

 

Igen, a népdalok sóhajtásában évszázados örömök, bánatok, szerelmek, vágyak szabadulnak fel a maguk egyszerűségében. Felismerjük a népdal hangját, hiszen bennünk él, ereinkben kering, szívünkben lüktet. Magunkra lelhetünk benne, mert a népdal nem más, mint „a magyar lélek tükre”.





Demeter Szilárd ajánlja




Tamási Áron Ábel a rengetegben című kötetét

 

Ha azt mondjuk: Ábel, akkor a magyar nyelvterületen aligha találunk olyan irodalomkedvelőt, aki ne azonosítaná rögtön az éles elméjű székely legényt – egyfajta szimbólummá minősült át Tamási Áron regényfigurája. És kapásból idézzük: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”





Markó Béla ajánlja




Király László Válogatott versek című kötetét

 

Akkor történt ez, amikor még egy valamirevaló irodalomkritikus mifelénk naponta felemlegette a második Forrás-nemzedék „szentháromságát”, Farkast, Királyt, Magyarit, legfennebb az első két név sorrendjében tett egyikük-másikuk különbséget, jelezve, hogy van markáns véleménye neki is: Király, Farkas, Magyari. Mi, egyetemisták pedig áhítattal figyeltünk erre a generációra, amely a kihajtott gallérú Petőfi-habitust végre visszahelyezte jogaiba.





Pécsi Györgyi ajánlja




Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című könyvét

 

„Kedves maradváink! Ezen régi erdélyi módot és szokást sokat gondolkodtam, ha deákul írjam-e le vagy magyarul. Végtére, hogy tisztábban és értelmesebben az dolgokat kitehessem, és maradváink is jobban megérthessék, eltökéltem magamban, hogy magyarul írjam.”





Oldalak

Feliratkozás Székely Könyvtár RSS csatornára