Székely Könyvtár 21/22 - Cserei Mihály: Erdély históriája I-II




György Attila

 

Cserei Mihály: Erdély históriája

           

Alighanem hosszan el lehetne vitatkozni arról: volt-e igazából Erdélynek aranykora, s ha igen, mikor? Hiszen, ha volt is (az utókor megszépült emlékezete szerint), az aranykorban is volt minden bizonnyal ínség, betegség, cselszövés, szegénység és ezerféle más nyavalya, ami a világ ezen részén őshonosnak számít.

Azt viszont, hogy mikor NEM volt Erdélynek aranykora, egészen pontosan megtudhatjuk Cserei Mihály nemzetes uram Históriájából. Ötven évet ölel fel, székely embertől szinte szokatlan bőbeszédűséggel ez a história: s az ötven év alatt ötszáz évre is elegendő lenne, ami történik a kicsi országban 1661 és 1711 között.





Karácsonyi Zsolt ajánlja




Farkas Árpád "Válogatott versek" című kötetét

 

Tudjuk, hogy az aranykorból az ezüstkoron át a vaskorhoz jutunk el számos mitológiában. Farkas Árpád válogatott verseiben az aranykort követő férfikor (gyakorta titáni súlyokkal játszó) mitológiája alkot egységes egészet, egy olyan világképet, amelynek középpontjában éppen a férfias világlátás helyezkedik el a fellobbanások gyújtópontjaként.





Böjte Csaba OFM ajánlja




Márton Áron Válogatott írások és beszédek című kötetét

 

Mennyei Atyánk, szentéletű Márton Áron püspökünk közbenjárására öntsd szívünkbe lángoló szeretetedet, hogy egységben, a Te szent akaratod szerinti életünkkel tanúságot tehessünk rólad és a te drága szent Fiadról, a megfeszített Jézus Krisztusról, a mi jegyesünkről! Ámen!

Fehérváron, míg a teológiára jártam, hosszú éveken keresztül hétről hétre tízen-húszan lementünk a székesegyház alatti kriptába boldog emlékű Márton Áron püspök sírjához, és egy rózsafüzér elimádkozása után elmondtuk a fenti imádságot.





Kántor Lajos ajánlja




Bözödi György Székely bánja című kötetét

 

Legelőször magamnak ajánlom sűrűbb forgatásra, újra- és újraolvasásra Bözödi Györgyöt, aki éppen hogy megélte az első világháborút megelőző utolsó békeévet, majd elérkezett 1989-be is, de az úgymond romániai forradalomról végleg lekésett (noha mindvégig itthon maradt), november 25-én ugyanis letette román állampolgárságát, egyúttal székelységét sem élhette tovább; így aztán arra nem tudna válaszolni, hogy ma a székely bánja, vagy ellenkezőleg, székely támad. Fiatalabb sorstársaira vár a válasz, úgyhogy nekik ajánlom, nyomatékkal: olvassák folyamatosan, önmagukat szüntelenül ellenőrizve, Bözödi (Jakab) György 1938-ban először kiadott szociográfiáját.





Diáksarok 1 - A Székely népdalokról




Először is csak gratulálni tudok a 115 összeválogatott népdalnak. Olvasásuk közben több mint nyolcvanra bukkantam, amelyeknek jól ismerem a vonatkozásait, tematikáját és többféle variációját. Példának kiemelnék néhányat közülük: 1. Virágos kenderem... (Alfalu), Gyéren vettem a kenderem... (Csíkszentdomokos) – egyike a másikának átformált alakja; 2. Árva vagyok, nincs gyámolom... (Gyergyóremete) – majdnem ugyanazon szövegről beszélünk, mint Csíkszentdomokoson; 3. Felsütött a nap sugára... –sok változata ismert, Domokoson kívül még Küküllőmentén, Mezőségen vagy akár Udvarhelyszéken. Ez a tény szépen tükrözi az értékek fontosságát, továbbadásának lényegét. 





Király László ajánlja




Páll Lajos Válogatott versek című kötetét

 

Vannak festők, vannak költők, de Páll Lajos csak egy van. Ő akkor találkozik az ihlettel – saját vallomása! –, amikor a festőállvány elé áll, vagy kezébe veszi az irónt. Semmit sem bíz a véletlenre, valahol kívül keletkező szándékokra. Erősebb szóval: jól ismeri önmagát, szereti s megbecsüli való képességeit, fortélyos mesterségét (mind a kettőt). Mint a legnagyobbak. Még ha téved is netán, azt is magabiztosan, férfimód teszi. A mesebeli – tizenharmadik! – fiú mintha e tudással született volna, azzal a felismeréssel, hogy a dolgok csak akkor érnek jó véget, ha idejekorán kezünkbe vesszük a sorsunk. Ha mások döntenek rólunk, abból ritkán lehet . Ezt ő korán megtanulta, s ettől kezdve nem kellett félnie, holott könnyen letéríthették volna a választott útról. Ha Páll Lajos nem az lett volna, aki.





Lőrincz György ajánlja




Tomcsa Sándor Válogatott írások című kötetét

 

Tomcsa Sándor kisvárosban született. Ott is halt meg. Márpedig a kisváros – mondják egyesek –kisváros marad mindig, tele beteljesületlen álmokkal és vágyakkal, tele szomorúsággal és szegénységgel, amely már-már hagyatékként száll nemzedékről nemzedékre, s veszejtő időkben a mai „Tomcsa Sándorok” számára termi a maga igazgyöngyeit.





Székely Könyvtár 20 - Páll Lajos: Válogatott versek




Ferenczes István

 

Páll Lajos: Válogatott versek

 

Nagyon nehéz volt...

...a Páll Lajos-összesből válogatni, mert túl közel van még, mert hallom még enyhén karcos hangját, a dikcióját, amint mondja, szavalja verseit, amelyek így élőbb, katartikusabb hatással égtek belénk, másabbá, tágasabbá lett a holdudvarral, mint amikor a papírra örökített szöveggel szembesül az ember. Nehéz volt kihagyni az egyiket, beválogatni a másikat, amikor sokszor ott láttam a vers mögött a képet is, a festőállványon éppen készülő alkotást, a kínkeserves küzdést az anyaggal és a megszenvedett élettel.





Székely Könyvtár 19 - Szabó Gyula: Válogatott novellák




Fekete Vince

 

Szabó Gyula: Válogatott novellák

 

Talán nem volna tanulság nélküli vállalkozás összeállítani egy olyan könyvet – a mellőzött, elhallgatott, feledésre ítélt, peremre szorított írók antológiáját –, amelybe összegyűjtené a szerkesztő mindazokat a méltatlanul elfeledett szerzőket, akiket a nagyérdemű utókor már-már szinte kitörölt az emlékezetéből. És talán az sem volna tanulság nélküli kísérlet, ha eme antológia elején egy nagyobb tanulmányban megpróbálna ez a szerkesztő annak az ördöngös dolognak a mechanizmusára rájönni, hogy miként, hogyan történik, történhetik meg, hogy jelentős alkotókat, igazán kitűnő literátorokat, ezeknek kiemelkedő alkotásait egyszerűen csak mellékvágányra, a futottak még, az és még sokan mások kategóriájába helyezzen a kollektív (irányított?) olvasói-kritikusi emlékezet. És itt most nincs szándékomban a „miközben ezzel szemben másokat” kezdetű mondatot használni folytatásként, mert ez úgyszólván nem érdekel. Ezek a mások ugyanis azok, akiknek nem lehet(ett) okuk panaszra, akiket felkapott egyik vagy másik kánon magasra szárnyaló széliránya, széljárása. És rendben is van ez így. Mert engem igazából azok vagy ezek a mások foglalkoztatnak, érdekelnek már jó néhány éve, akik kikoptak úgyszólván röpke egy-két évtized, vagy még rövidebb idő alatt az emlékezetből.





Székely Könyvtár 18 - Márton Áron: Válogatott írások és beszédek




Lázár Csilla

 

Márton Áron: Válogatott írások és beszédek

 

Márton Áron püspök 1939 és 1980 között, 41 évig volt főpásztora a közel félmillió hívőt számláló, 58 000 km2 kiterjedésű Gyulafehérvári (korábbi nevén: Erdélyi) Egyházmegyének. Írásos hagyatéka már csak ezen okból is sokak érdeklődésére tarthat számot. Ám a „székely püspök” már a kortársai szerint sem „csak” a katolikusoknak volt szellemi-lelki vezetője: írásai és beszédei más világnézetűek számára is hordoztak (és hordoznak ma is) érvényes erkölcsi és esztétikai üzenetet. Ezért kapott helyet a Székely Könyvtár sorozatban az írásaiból és beszédeiből készült válogatás.





Oldalak

Feliratkozás Székely Könyvtár RSS csatornára