Mirk Szidónia-Kata

Bod Péter: Szent Hilárius

„Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek” – írja Bod Péter 1766-ban a Magyar Athenas ajánlásában. Ezt a gondolatát akár élete vezérfonalának is tekinthetjük, hiszen pályájának fő meghatározója a hivatása, szűkebb hazája kulturális hagyatékának tanulmányozása, a magyar nyelv fejlesztésére való törekvése volt.
Csernáton, Nagyenyed, Leyden, Olthévíz, Magyarigen. Életének főbb állomásait felsorakoztatva felismerhetjük rögtön, hogy több kortársához hasonlóan, Bod Péter is Székelyföldről indult, a nagyenyedi kollégiumban tanult, Hollandiába került, majd onnan a peregrinusok tudásával felvértezve visszatért hazájába, hogy mindazt itthon kamatoztassa.

Molnár Vilmos

Tamási Áron: Hazai tükör (Krónika 1832–1853)

Tamási Áronnak kevésbé ismert, ritkábban emlegetett regénye a Hazai tükör. Pedig erre a művére kapott Kossuth-díjat 1954-ben. Féja Géza Tamási egyetlen történelmi regényének nevezte, de hozzátette azt is, hogy a szerző „képtelennek bizonyult történelmi korszak ábrázolására”. Az írói szándék félreértéséről lehet szó.

Hogy a Hazai tükör nem a szó klasszikus értelmében vett történelmi regény, az Tamási Áron sajátos írói alkatának eredménye.

Mirk Szidónia Kata

Kriza János: Székely népmesék

„Újult ügyekezettel fogtam hozzá a székely népelme virágainak, vagy ha úgy neveznem szabad lesz, vadrózsáinak gyűjtéséhez, kiterjesztve most figyelmemet mindenre, mi az ősi népvirányon sajátságosnak látszhatott. (...) Részemről bőven megjutalmazva érzem fáradságomat, ha bár egy szetemnyi adalékkal is járulhattam szeretett szülőföldem nyelvjárásainak ismertetéséhez igénytelen Vadrózsáimmal” – írja Kriza János a Vadrózsák előszavában. Ma már tisztán látjuk, hogy az 1863-ban megjelenő kötet a legklasszikusabb magyar népköltési gyűjtemény, és senki meg nem kerülheti ezeket az „igénytelen” vadrózsákat, ha a magyar népköltészet szépségét, gazdagságát kívánja megismerni.