Székely Könyvtár 29 - Tamási Áron: Hazai tükör (Krónika 1832–1853)




Molnár Vilmos

 

Tamási Áron: Hazai tükör (Krónika 1832–1853)

 

Tamási Áronnak kevésbé ismert, ritkábban emlegetett regénye a Hazai tükör. Pedig erre a művére kapott Kossuth-díjat 1954-ben. Féja Géza Tamási egyetlen történelmi regényének nevezte, de hozzátette azt is, hogy a szerző „képtelennek bizonyult történelmi korszak ábrázolására”. Az írói szándék félreértéséről lehet szó.

Hogy a Hazai tükör nem a szó klasszikus értelmében vett történelmi regény, az Tamási Áron sajátos írói alkatának eredménye.





Székely Könyvtár 28 - Petelei István: Válogatott novellák




Fekete Vince

 

Petelei István: Válogatott novellák

 

Nem tudom, kezembe vettem volna-e, ha nem kellett volna szerkesztenem a válogatott novelláit. Talán igen. Talán nem. Ha igen, akkor kíváncsiságból, valahol ugyanis, egy interjúban az egyik kedvenc íróm-költőm az ő nevét is felsorolta az általa előszeretettel olvasott prózaírók között. Ha nem veszem kezembe, vagy csak fanyalogva, akkor Ady miatt, aki a kilencszázas évek elején, egy kalap alá véve Jókait, Mikszáthot, Bródyt és Peteleit, az elavult ízlést, a társadalmi elmaradottságot pellengérre állítva írja le a nevét. És hát az ember élete – amint azt egyik egykori kollégám mondogatta – arra sem elég, hogy a remekműveket elolvassa.





Székely Könyvtár 27 - Kriza János: Székely népmesék




Mirk Szidónia Kata

 

Kriza János: Székely népmesék

 

„Újult ügyekezettel fogtam hozzá a székely népelme virágainak, vagy ha úgy neveznem szabad lesz, vadrózsáinak gyűjtéséhez, kiterjesztve most figyelmemet mindenre, mi az ősi népvirányon sajátságosnak látszhatott. (...) Részemről bőven megjutalmazva érzem fáradságomat, ha bár egy szetemnyi adalékkal is járulhattam szeretett szülőföldem nyelvjárásainak ismertetéséhez igénytelen Vadrózsáimmal” – írja Kriza János a Vadrózsák előszavában. Ma már tisztán látjuk, hogy az 1863-ban megjelenő kötet a legklasszikusabb magyar népköltési gyűjtemény, és senki meg nem kerülheti ezeket az „igénytelen” vadrózsákat, ha a magyar népköltészet szépségét, gazdagságát kívánja megismerni.





Székely Könyvtár 26 - Régi székely költők




Egyed Emese

 

Régi székely költők

 

Költészet...? A versek rejtélyessége és bizonyossága olvasóját keresi. Van-e bennünk kíváncsiság és van-e türelem követni a néhol lassú tempót, és megérteni a mára már homályba burkolózó utalásokat? Miben áll a poétikusság? Mibe kódolták ama hajdaniak a halánték ere dobogását, az elválásoktól elálló lélegzetet és a vágyakozások (hazavágyások) vissza-visszatérő hosszú pillanatait?





Farkas Árpád ajánlja




A "Székely népdalok" c. kötetről

 

Elment, elment az én párom, le a réten egy fűszálon – bármely, ilyen-olyan díjas poétánknak becsére válna e mély húrt pendítő, drámain könnyed és virtuóz verskezelés. Lehet, nem is Székelyföldről szállt fel először a szerelmetes sóhaj; mióta szól a rádió, sugároz a televízió, itt is, ott is fölröpül a páva, kézzel-lábbal mutogatnak a magyar éterben a dallamok, menasági vagy csitári nagy hegy alatt három kislány zabot arat, ugyanígy baj van a tiszai vagy bögözi nagy híd alatt is, mindenütt van egy forrás átok alatt, melyből fakad a szerelmi bánat, s hiába hágnánk magas tetőre, s találnánk szeretőre kettőre, szárad a fű a hegytetőn, elhagyott minden szeretőnk.





Egyed Emese ajánlja




Kőváry László Székelyhonról című kötetét

 

Kőváry László, aki mint ötletgazda és jogi, gazdasági szakember jelentősen hozzájárult Kolozsvár 19. századi városiasodásához (például a ma is eleven Sétatér parkosításához, a köztisztaság rendszeréhez, a kulturális és sportintézmények létrejöttéhez), Székelyhonról címmel írta meg élete első könyvét – huszonhárom évesen – negyvenhét esszében. Brassai Sámuel tanítványa mert álmodni.





Egyed Péter ajánlja




Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritus című kötetét
 
Hermányi Dienes József halhatatlan anekdotagyűjteményét, a Nagyenyedi Demokritust afféle kritikai ellentörténetként szokták olvasni. Ha netán beleszédülnénk erdélyi múltunk egynémely kevés fényeibe, e történeteket olvasván kiszédülünk belőle. Pedig semmi mást nem állít a szerző, mint azt, hogy rossz, ha csak a szépet írjuk le és a rútat szokás szerint elhallgatjuk.





Bogdán László ajánlja




Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritus című kötetét

 

„Lőn egykor, hogy az oskola mester, kortsomáról vagy honnan?, felette részegen haza érkezék tógáson: ragada akkoron egy nagy görtsös botot, és az édes atyámhoz üte, fejét aranyozván, de az atyám, mint Dávid a Saul dárdája előtt, ijedtében hirtelen el-elvoná magát, és nem ütheté a kain atyafi; mert akkor az édes atyámnak szörnyű halállal kellett volna meghalni; mely nagy erővel való ütés után legottan a részeg mester leesék botostól földre, a violaszín rakás tógájában, és legottan elaluvék a földön, mint a holt, más napon semmit nem tudván furiája és elesése felöl…”





Székely Könyvtár 25 - Vári Attila: Volt egyszer egy város




Lövétei Lázár László

 

Vári Attila: Volt egyszer egy város

 

Egyszer talán én is elmesélem „ruhás” tehenünk történetét, aki megette nagyanyám frissen mosott kötényét, hiszen Vári Attila, lám, milyen szépen tud írni Klotildról, a sörivó és cigarettát kedvelő szamárkancáról Volt egyszer egy város című regényében! Esetleg „Kála” Árpiról, falunk csendes bolondjáról is megemlékezem majd, aki kispárnával a hóna alatt bandukolt a falu utcáin, fejben sakkozva képzeletbeli ellenfelével, hiszen Vári Attila, lám, milyen szépen tud írni doktor Lajtáról, Klotild gazdájáról, akit az ivászaton és a kérlelhetetlen igazságon kívül csak a különféle ásványok érdekelték, mert kíváncsi volt, hogyan törik meg rajtuk a fény…





Székely Könyvtár 24 - Tamási Áron: Válogatott novellák




Molnár Vilmos

 

Tamási Áron: Válogatott novellák

 

Tamási novelláinak jellemzői: költőiség és játékosság.

Költőiség ott, ahol az érzéstől túlcsorduló lélek a lírát hívja segítségül az ámulatos vagy éppen rettenetes valóság szavakba öntéséhez; játékosság ott, ahol nyelvében és nyelvével ficánkol a székely, ha már a szűkké lett életben, présként szorító mindennapokban nagyon nem ficánkolhat.

A költőiség főleg a leíró részekben jelentkezik. Meghökkentő, de igen találó hasonlatok, metaforák, költői képek merevítik ki ámulatos művészfotókként az élet hétköznapi jelenségeit, vagy olykor borzalmas látványait: „…a friss fényben piros szájjal dalolnak a hazajött fecskék; olyanok éppen, mint apró kicsi papok, kik az első miséjüket éneklik” (Rendes feltámadás); „A falu úgy feküdt a maga háborítatlan csendjében, mint egy földre boruló hatalmas anyaszív, amelyik estére kelve mindennap megnyílik, hogy magába fogadja az érkező gyermekek örömét” (Keserű kenyér); „Öröme hajtotta, mint a benzin a motort” (Himnusz egy szamárral). Vagy kedvencem, ahol egy első világháborús témájú novellában így tömöríti szavakba a kimondhatatlan szörnyűséget: „A hátuk megett egy égő falu képében Ferenc Jóska pásztortüze lobogott” (Siratnivaló székely).





Oldalak

Feliratkozás Székely Könyvtár RSS csatornára