Sántha Attila ajánlja




Régi székely költők
 

Ha valaki megcsömörölt a régiköltészeti antológiáktól, melyek úgymond „az irodalom fejlődését” mutatták be (mintha az irodalom haladna is bárhová), annak feltétlenül érdemes kézbe vennie ezt a válogatást. Tudom, hogy nem könnyű, hogy amit egyszer elrontottak bennünk, nehéz helyrehozni – ám higgye el a kedves olvasó: megéri.





Bogdán Zsolt ajánlja




Márton Áron Válogatott írások és beszédek című kötetét

 

Eszméletlen meredélyen izzadt sáremberek tömött, hosszú sora kapaszkodik fölfele az ég felé. Hátukon kis, földszínű zsákokban négy-öt lapátnyi reménnyel, az új világ, az új élet zálogával valamelyik dél-afrikai gyémántbánya mélyéről igyekeznek, lépegetnek felfele. A lábszárak és farizmok egybefonodó, fekete tömege mögül, ahol az ég önnön kékségére ismét rálel, fel-felszikráznak az elszánt tekintetek. Némelyik kimerülten, de boldogan, olyik eszelősen néz szembe velem.





Székely Könyvtár 35 - Csiki László: Titkos fegyverek




Molnár Vilmos

 

Csiki László: Titkos fegyverek

 

Bukarestbe rengeteg erdélyi magyar ment munkát keresni az elmúlt pár száz évben. A 19. század végén, a 20. század elején úgy emlegették a várost, mint ahol Budapest után a legtöbb magyar él.

Nagyon sokan közülük ott is ragadtak, beolvadtak a számukra idegen környezetbe…





Székely Könyvtár 34 - Cseres Tibor: Foksányi szoros




Ferenczes István

 

Cseres Tibor: Foksányi szoros

 

1877-ben, az orosz–török háború esztendejében, amely meghozza majd Órománia függetlenségét is, Ugron Gábor, Orbán Balázs és Bartha Miklós  megszervezik az úgynevezett „székely puccsot”. A budapesti parlamentben ellenzéki képviselőként, és székelyként, tudtak ők, amit tudtak, hiszen közelebb éltek a „nagyálmú”, egyre agresszívebben nyomuló egyesült fejedelemségekhez, nem csoda tehát, hogy inkább a törökökkel tartottak.





Székely Könyvtár 33 - Szabédi László: Válogatott versek




Fekete Vince

 

Szabédi László: Válogatott versek

 

Nemrégiben Baka István kapcsán jegyezte meg Keresztury Tibor a Literán egy nagyon szomorú, majdhogynem megrázó mondatban, hogy „…épp most süllyed el menthetetlenül.” „Egyetemen nem tanítják, nem kutatják, utóélete nincs, monográfia nem születik róla, nem olvassa senki, költészete mindebből adódóan szépen lassan a feledés homályába vész.





Székely Könyvtár 32 - Jancsó Benedek: Válogatott írások




Vincze Gábor

 

Jancsó Benedek: Válogatott írások

 

„Jancsó Benedek egy gyönyörű álomért, a magyar nemzet nagyságáért

küzdött (…) tisztán látta a veszélyeket, melyek nemzetünket

enyegetik – küzdött e veszedelem ellen, de cserbenhagyták…”

(Rugonfalvi Kiss István)

 





Székely Könyvtár 31 - Bod Péter: Szent Hilárius




Mirk Szidónia-Kata

 

Bod Péter: Szent Hilárius

 

„Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek” – írja Bod Péter 1766-ban a Magyar Athenas ajánlásában. Ezt a gondolatát akár élete vezérfonalának is tekinthetjük, hiszen pályájának fő meghatározója a hivatása, szűkebb hazája kulturális hagyatékának tanulmányozása, a magyar nyelv fejlesztésére való törekvése volt.
Csernáton, Nagyenyed, Leyden, Olthévíz, Magyarigen. Életének főbb állomásait felsorakoztatva felismerhetjük rögtön, hogy több kortársához hasonlóan, Bod Péter is Székelyföldről indult, a nagyenyedi kollégiumban tanult, Hollandiába került, majd onnan a peregrinusok tudásával felvértezve visszatért hazájába, hogy mindazt itthon kamatoztassa.





Farkas Kinga ajánlja




Kriza János: Székely népmesék c. kötetét
 

Mikor az emberfia, -lánya kinőtt minden olyan élethelyzetből, melyben a meseolvasás mindennapos: nem gyermek már, nem tanít, és esténként nem várják izgatottan gyermekei a napi megnyugtató együtlétet, akkor is különös ízű találkozás lehet a Kriza-mesék olvasása, a székely mesehős megismerése vagy éppen újbóli felfedezése.





Balázs Renáta ajánlja




Ferenczes István: Válogatott versek c. kötetét

 

Ferenczes István a magyar irodalom és kultúra egyik kiemelkedő „kőművese”. Saját bevallása szerint építői szenvedélyét édesapjától örökölte, aki megtervezte és megépítette szülőfaluja, Csíkpálfalva templomát is. Ez a hivatástudat munkál tovább a fiúban is, amikor 1997-ben megalapítja Erdély egyik kulturális bástyáját, a Székelyföld című folyóiratot, jelentősen támogatva ezzel az erdélyi fiatal irodalmárokat is.





Székely Könyvtár 30 - Ferenczes István: Válogatott versek




Lövétei Lázár László

 

Ferenczes István: Válogatott versek

 

„…azokon a tájakon, amelyek Ferenczes vízióiban megjelennek, valami olyan pusztító szél söpört végig, ahol a romok eltakarítása is maga lenne a teremtés” – írtam bő tíz évvel ezelőtt Ferenczes István Minerálnájá pesznyá című kötetének fülszövegében, de csak most, verseit válogatva jöttem rá, hogy ez a megállapítás nemcsak az említett kötetre érvényes, hanem Ferenczes egész költői életművére is:

– eltűnik az a paraszti világ, amelyben évszázadokig értelmes rendje volt mindennek: „…a zsákjaim, / a kékcsíkos zsákjaim, / hozzátok már haza… / A zsákjaim, / kékcsíkos zsákjaim, / len volt a mejjékje, / kender az öltője, / hóharmat-hulláskor, / kikerics-nyíláskor / kint a csűrben szőttem (…) / bükkfa osztovátán / piros szalag lógott, / ne egye a ráksúly / kilenccsíkos zsákom” (Szaggatott litánia);





Oldalak

Feliratkozás Székely Könyvtár RSS csatornára