Székely Könyvtár 41 - Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában




Lövétei Lázár László

 

Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában

 

Amerikai útja során, 1831 őszén a Charlestown-i börtönben találkozik Bölöni Farkas Sándor Alexis de Tocqueville gróffal, akit „a kormány az amerikai fogházak s rendszer megvizsgálására s az itteni módnak Franciaországban is lehető béhozatalára utaztatott ide”, s akinek A demokrácia Amerikában című munkája, 1835-ös megjelenése óta, a klasszikus liberalizmus egyik alapművének számít. Bölöni Farkas Sándornak nem volt „mandátuma” az erdélyi guberniumtól az amerikai kutakodásra, sőt: Utazás Észak-Amerikában című, 1834-ben Kolozsváron megjelent kötetének második kiadása egyenesen tiltólistára került, majd vizsgálat is indult annak kiderítésére, hogy a könyv egyáltalán hogy jelenhetett meg...





Mirk Szidónia-Kata ajánlja




A Székely Könyvtár sorozat Székely népi imádságok című kötetét

Még ötven éve sincs, hogy felfedezték és önálló folklorisztika műfajként elkülönítették az archaikus népi imádságokat. Egy olyan szövegvilág tárult az érdeklődők elé, melyben a kereszténységet megelőző pogány kor motívumaival, a középkori ember vallásos világképével, vágyaival, félelmeivel, középkori latin himnuszok folklorizálódott magyar változataival találkozhattak. A műfaj neve végérvényesen összefonódott Erdélyi Zsuzsanna nevével, hiszen nemcsak, hogy ő jött rá arra elsőként, hogy ezekre az imákra önálló műfajként kell tekinteni, de nagyszabású gyűjtőmozgalmat indított, melynek eredményeként több tízezer szöveget sikerült összegyűjteni az egész magyar nyelvterületről.





Székely Könyvtár 40 - Bogdán László: Az ördög Háromszéken




Lövétei Lázár László

 

Bogdán László: AZ ördög Háromszéken

 

1952 októberében – néhány magas rangú, kulákok, „jobboldali elhajlók” és imperialista ügynökök után szaglászó elvtárs társaságában – vadászatra érkezik az árkosi, államosított Szentkereszty-kastélyba Emil Bodnăraş román hadügyminiszter. Az eseményen részt vesz Asperján Rebeka egykori tanítónő és Hutera Béla hölgyfodrász is. Harminchat évvel később, „1988 hulló nyarán”, „amikor az erdélyi falvak ellen megindulnak az emberarcú buldózerek”, ők mesélik el (Diana sósborszeszbe mártott kockacukrot szopogatva, vagy a sepsiszentgyörgyi Golgota nevű kocsmában üldögélve) Boticselli Lajosnak, a történet „lejegyzőjének”, mi is történt valójában 1952 októberében, „a vénasszonyok régen ellobbanó nyarán”…





Székely Könyvtár 39 - Kurkó Gyárfás: Nehéz kenyér




Molnár Vilmos
 

Kurkó Gyárfás: Nehéz kenyér

 

Kurkó Gyárfás egyetlen könyve, a népi memoárként meghatározható Nehéz kenyér 1949-ben jelent meg először. Irodalmi művek megjelenését illetően nem volt kedvező esztendő. Akkortájtól Romániában, akárcsak egész Kelet-Európában, a politikai látószögek hosszú időre felülírták az irodalmi szempontokat. Kurkó Gyárfás számára különösen rosszul végződött első és egyben utolsó könyve megjelenésének éve, novemberben letartóztatták és koholt vádak alapján elítélték; a börtönből csak tizenöt esztendő múlva, fizikailag és szellemileg megtörve szabadult.





Székely Könyvtár 38 - Horváth István: Válogatott versek




Fekete Vince

 

Horváth István: Válogatott versek

 

Falusi költő, de inkább a falu költője, annak minden terhével, hátrányával, majd előnyével együtt. Teher, hátrány inkább az elején, előnyök főleg a végén, de inkább a közepén. Hat elemivel, autodidaktaként, maga mögött hagyva aprócska faluját, Ózdot, „sorsának természetes díszletét” (Deák Tamás), a tájnyelvvel, igazi anyanyelvével felvértezve, természetes közegéből, falusi közösségéből kiszakadva lép a poétai mezőkre. És visszahőköl. Nem is a „mezőktől”, mert még csak nem is hihette, nem is remélhette, hogy vadvirágos rétek, csobogó patakok stb. várják, hanem az aszfalttól. Attól a városi világtól, ahová hirtelen belecsöppen. Kilép a parasztjai közül, és belép a városiak közé.





Székely Könyvtár 37 - Tamási Áron: Publicisztikai írások




György Attila

 

Tamási Áron: Publicisztikai írások

 

Boldogabb és nagyobb népeknek diótörőik vannak. Nekünk jégtörők jutottak. Ahogy a messzi északon a felfedezők: Amundsen kortársai. És a legfurcsább, hogy a saját jégtörőnk: székely ember, embör, ahogyan falujában is mondanák.
Tamási Áron hírlapi írásait olvasom, a Jégtörő gondolatokat. Ezekből az írásokból kell válogatnom egy kötetre valót. Manapság publicisztikáknak nevezik őket, pedig nem azok. Ahhoz túl őszinték, és igen: a korabeli, míves publicisztikákhoz képest darabosak, kissé falusiasak, kopottasak, noha a szőttesük igen szép.
Talán megbocsátja nekem, nekünk Áron Bátyánk, ha azt mondom: ez a válogatás, a két kötetbe összecsomagolt hírlapi írások igazak, de nem jók. Így együtt nem. Halála után adták ki: nyilvánvalóan nem tehet róla.





Székely Könyvtár 36 - Székely népi imádságok




Tánczos Vilmos

 

Székely népi imádságok

 

A Székely Könyvtár sorozat jelen kötete olyan régi népi imádságokat tartalmaz, amelyeket a folklórgyűjtők az elmúlt évtizedekben a Székelyföldön, valamint a székelység köréből kirajzott gyimesi csángók, moldvai székelyes csángók és a bukovinai székelyek körében jegyeztek le, majd jelentettek meg. A szövegválogatás és szerkesztés fenti elve kapcsán kétségkívül felmerül néhány fontos kérdés:





Szőcs Géza ajánlja




Jancsó Benedek: Válogatott írások című kötetét

 

Egy elfelejtett székely történész – tájékoztatja az olvasót a kötet utószavában Vincze Gábor Jancsó Benedek kiléte és mibenléte felől, s ezt a meghatározást aligha vitathatná bárki is. Legfönnebb pontosítanunk, meg kiegészítenünk lehetne, valahogy így: ez az elfelejtés nem spontán történés volt, nem magától alakult így, hanem irányított felejtés volt (mint Vincze maga is írja), Jancsó esetében inkább tehát egy kiretusált, kiradírozott, felejtésre nem az idő által, hanem a politika által ítélt történészről van szó. Történészről és – természetesen – az életművéről.





Vári Attila ajánlja




Csíki László "Titkos fegyverek" című könyvét
 

Csiki Lászlót olvasva nehezen tudok elvonatkoztatni két dologtól: 1) attól, hogy a barátom volt, és 2) attól az élménytől, amit a regény első olvasásakor éreztem. Úgy olvastam 1988-ban, hogy hallottam Laci hangját, aki néha-néha, ha a jótékony sörök feloldották a gátakat, mesélt gyermekkoráról, egy tragikus világról, melyben a sorsok, a történelem úgy keveredtek, mint zsákbamacska árus iszákjában a trombitaréz aranygyűrűkkel a szerencsedobozok.





Sántha Attila ajánlja




Régi székely költők
 

Ha valaki megcsömörölt a régiköltészeti antológiáktól, melyek úgymond „az irodalom fejlődését” mutatták be (mintha az irodalom haladna is bárhová), annak feltétlenül érdemes kézbe vennie ezt a válogatást. Tudom, hogy nem könnyű, hogy amit egyszer elrontottak bennünk, nehéz helyrehozni – ám higgye el a kedves olvasó: megéri.





Oldalak

Feliratkozás Székely Könyvtár RSS csatornára