Székely Könyvtár

Kézdin, a szomszédos utcákban kérdez meg valakiket, hogy hol lakom, mindenki ismer mindenkit, mint egy nagy faluban, eligazítják, hátizsák a hátán, Bálványos, mondja szűkszavúan, ahogy különben szokta bizonyos esetekben, a napszemüvegesekben, olyankor csak szavak, félszavak, vissza-visszatérő félmondatok jönnek elő, és néz okos szemeivel,...

„Azért eszmény, mert nem lehet valóság.
De mégis hat, de mégis dolgozik,
Ha másutt nem, hát tetteink alatt,
Ha másban nem, tehát a bűntudatban...”

Paál Árpád (1880–1944) a romániai magyarság politikai és a kulturális életére nagy hatással bíró személyiség volt. A pártpolitikai vezető szerepén túl, a korabeli közvéleményt orientáló napilapok (Keleti Újság, majd az Erdélyi/Magyar Lapok) szerkesztője és közírója, mai fogalmaink szerint véleményvezér és referenciapont.

Bő két évszázad prózaterméséből kellett válogatni – adódik tehát rögtön a kérdés, hogy lefedi-e ezt a bő két évszázadot alig 11 szerző 11 írása? Nos, a listám eredetileg sokkal hosszabb volt, a kötet terjedelme is a jelenleginek a háromszorosa, néhány szerző pedig több írással is szerepelt azon a listán. Végül maradt a kötetben szereplő 11 szerző, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy írásaik alapján az olvasó is betekintést nyerhet két évszázad prózatörténéseibe.

A sICULICIDIUM kronosztichon arra az 1764. január 7-i tragikus napra emlékeztet bennünket, amikor Caratto ezredes bekerítette a falut, lövetni kezdte ágyúkkal, majd katonái a menekülő embereket lekaszabolták, a házakat felgyújtották, a falu egy részét felégették. Ellenállni aligha lehetett…