Székely Könyvtár

Tánczos Vilmos könyvét olvasva döbbentem rá arra, hogy mennyire hiányoznak nagyszüleim elejtett szavai. Magamban féltve őrizgetem őket, annak ellenére, hogy már rég kihulltak a mindennapi szóhasználatomból. Őrizgetem őket a kimondatlan szavak könyvtárában, nem szűntek meg létezni számomra, hiszen a hozzájuk fűződő emlékeim, érzéseim, csodálatos élményeim elevenen élnek még bennem.

Hét karcolat; egy szerelmes triptichon; öt elbeszélés háborúról, a kollektivizálásnak ellenállók elhurcolásáról, a kommunista titkosszolgálat világáról, kivándorlásról; egy ars poetica-jellegű novella (A mesterember); egy-egy kerettörténet a mitikussá növesztett szülőföldről (Az elveszített sziget), illetve az édesapa alakjáról (Apám, aki ismerte a fákat) – mindösszesen tehát csak tizennyolc, hosszabb-rövidebb történet került beválogatásra Lőrincz György kötetébe, mégis mintha teljes képet kapnánk a székely falu és kisváros világáról, a Lőrincz Györgyre olyannyira jellemző szociografikus pontossággal.

Ugyanúgy olvasunk-e húsz-harminc év múlva egy könyvet, egy életművet, a verseket, versesköteteket, mint ahogyan olvastuk valamikor, annak idején, mondjuk kamaszkorunkban? Ugyanaz a költő, ugyanaz az életmű áll-e szemben velünk most, mint akkor? Változtak-e vajon azok a versek? Vagy mi változtunk volna?

Hadikfalva, 1940. július 24. – ha kiátkoz százszor a „szakma”, akkor is állítom, hogy Tamás Menyhért Vigyázó madár című könyve esetében a szerző születési helyének és idejének igenis kiemelt jelentősége van: a lírai riportregény narrátora-riportere karonülő csecsemő volt még, amikor 1941-ben elkezdődött a bukovinai székelyek kálváriája, de a kóboros szekérben ugyanúgy végigszenvedte ő is a bujdosást, mint a felnőttek (mint tudjuk, a magyar hatóságok először a Bácskába telepítik őket, hogy 1944 őszén – a szerbek elől menekülve – másodjára is földönfutókká váljanak).

Mindmáig nem jelent meg önálló kiadvány Kacsó Sándor közírói teljesítményéből, sem a teljes anyag (ez lehetetlenség is volna, több száz azonosítható, névvel, betűjeggyel ellátott cikkről van szó), sem válogatás. Nem volt kötetben olvasható az 1930-as években írt néhány tanulmánya, előadásszövege sem. S bár jelent meg könyve Válogatott írások címmel (1970-ben), ez csak szépirodalminak minősített munkáit, novelláit, karcolatait, s két megcsonkított regényét tartalmazta..