Székely Könyvtár

Ennyire készen, ennyire teljes fegyverzetben kevesen érkeztek az irodalomba, mint ő. Nála mintha már a kezdet kezdetétől készen lett volna minden: a világ, a nyelv, a szereplők; be volt népesítve a táj, megvoltak a díszletek, a hegyek, a völgyek, a folyók, a patakok, minden megvolt. És megvoltak a szerepek, a monológok, a helyzetek, a jelenetek. És mindennek már neve is volt; nem kellett nevet adni semminek, mert ő már mindent megnevezett.

1973-ban Székely János egy hosszú tanulmányban konstatálja a költészet halálát, azt állítva, hogy „Ars poétikám a hallgatás...Versem: a csend.” Valójában saját költészetének elapadásától jut erre a következtetésre, menti magát a „kétségbeeséstől”. Majd eltelik hat év, és megjelenik A nyugati hadtest című kisregénye, amelynek végén ott áll A vesztesek, a huszadik századi magyar költészet egyik legkatartikusabb remekműve.

Valahol mindenik novella egy-egy félreértés története. A szereplőkből többnyire hiányzik az empátia, nem képesek vagy nem hajlandók beleképzelni magukat a másik helyébe, megérteni más felfogásmódokat, más értékrendeket. A kicsinyes önzés és az előítéletek korlátai kötik gúzsba őket. Pedig – hogy ismét Fodor Sándort idézzem –: „Az emberek iránti önzetlen ragaszkodás és bizalom nélkül elviselhetetlenné válhat az élet.”

Sánta Ferenccel szívesen hallgattam volna együtt, egy asztal mellett. Amíg lehetett. Valamiért elmulasztódott ez, talán jobb is így. Olvasni mindenképpen jobb: noha nem derűs, és nem álmodik tőle szebbeket az ember. De szép és valós: a szó fájdalmas értelmében, amikor belényilall az emberbe az ige igazsága.

185 év telt el Bölöni Farkas Sándor amerikai útja óta. Nem akarom „aktualizálni” a Bölöni Farkasnál olvasottakat, mégis megszólal bennem a kisördög, már csak azért is, mert Bölöni Farkas is megemlíti a kortárs „ünneprontókat”: „Az európaiak s nevezetesen az angolok igen szeretik azt jövendölgetni, hogy akármely tisztáknak is láttassanak még most Amerikában a demokráciai elvek (…), mégis idővel a vagyonosodottak szaporodásával az arisztokrácia fog ott is felülkerülni, s Görögország s Róma sorsa kerül reájok.”